2015. április 16., csütörtök

Németország, Kassel, SzG3

További összefoglalóbb jellegű beszámolók Németországból:

Parkok, kastélykertek, patakok, folyók, tavak, szökőkutak, csobogók Németországban
- Goslar
- München
- Szász Svájc - Cseh Svájc

Kassellel kapcsolatban kettős az érzésem. Maga a belváros sajnos egy nagy nulla, néhány szép épület megmaradt (inkább felújították), de mindennek meg van a magyarázata. Azt, hogy Drezdát porrá bombázták a II. VH-ban, azt zömmel sokat tudják A bombázáskor foszforbombát alkalmaztak és Drezdát egy ún. tűzvihar égette fel. De sajnos ugyanígy járt Kassel is, szinte porrá égett. A városban korábban szintén nagy számban megtalálható favázas házak "kitünő" gyúlékony anyagot szolgáltatott a tűzviharhoz. Az újjáépített város akár Mo-n is lehetne, talán az épületek jobb állagúak. Egyébként nem szép a város. Ami viszont mégis nagyon jó itt, az az, hogy Kassel Németország legzöldebb városa, és tényleg, hihetetlen mennyiségű és hatalmas  (meg sok kisebb) park található itt. Ezek néha összefolynak, nem mindg lehet tudni, hogy éppen hol tartózkodunk (azért nagyjából lehet tudni). A parkok gyönyörűek, karbantartottak, tiszták, biztonságosak. Most tavasszal különösen szépek voltak a disz gyümölcsfák, a tavaszi virágok. Lehet, hogy nyáron zöldebbek a parkok, de most is nagyon szépek voltak. A Wilhelmshöhe pedig egy külön szám, lehet, hogy nem mindenkinek tetszik, de ha túltesszük magunkat azon, hogy itt minden építmény mesterséges és némileg (néha nagyon) mesterkélt, nagyon jól érezhetjük magunkat ott. Európában egyedülálló élmény!

Ha tetszett, vagy hasznos volt a bejegyzés, kérlek jelöld meg a g+1-et (alul található)! Köszönöm!
Vissza a főoldalra (katalógus)

Ezen rövid bevezető után lássuk azt, amit látni kell:

- a Belváros:


Kassel belvárosáról nem lehet sokat írni, aminek persze meg van a maga oka, ugyanis Kassel nem egy szép város. Aminek szintén meg van az oka: a II. VH-ban ugyanúgy porrá bombázták, mint Drezdát, csak erről olyan sok szó nem esett korábban (talán mert Drezda a keleti tömbhöz tartozott, Kassel pedig a nyugatihoz). 
Itt most egy kis kitérőt teszek, némi történelmi tényfeltárás céljából (nem a németek védelméből!). Ha valaki utána olvas a szakirodalomnak, kiderül, hogy a (terror) szőnyegbombázásokat nem ők kezdték. Ennek persze elsősorban gazdasági okai voltak és nem humanitárius okokra vezethető vissza ez a magatartás, egyszerűen nem volt annyi bombázójuk és hadi anyaguk, hogy az igen költséges szőnyegbombázás beleférjen a repertoárjukba. A Luftwaffe egyik szabálya ez volt: „Azok a sűrűn lakott területeken lévő célpontok és objektumok közvetlen közelében lévő célok, célpontok, amelyek ellen tilos a légi támadás, csak célzott bombavetéssel támadhatók.” Ez persze nem akadályozta őket, hogy ezt a lehetőséget időnként ne vegyék számításba: Varsó, London, Coventry. Az angoloknál Stanley Baldwin brit miniszterelnök már 1932-ben ezt mondta az alsóházban: „Az egyetlen védekezés a támadás, és ez azt jelenti, hogy több nőt és gyereket kell gyorsabban megölni, mint az ellenség, hogy megmentsük magunkat.” Az angolok eleinte természetesen csak ipari létesítményeket akartak bombázni, de az elégtelen technikai feltételek miatt a célok környékei is igen sok találatot kaptak, ami a németekben azt az érzetet keltette, hogy terror szőnyegbombázásról van szó. A második világháború teljes tartama alatt a brit hadvezetés a háborús siker zálogát a megfélemlítésben és demoralizálásban látta. Jellegzetes különbség látszik a ledobott bombák típusa alapján is. A német bombázóknál alig 7,7% volt a gyújtóbombák aránya, és ezt főleg célmegjelölésre használták. A RAF bombázói 60% fölött használtak gyújtóbombát, hogy a polgári célpontokat felgyújtsák. A bombaháború kezdetéről pedig James Molony Spaight, aki 1940-ben a Légügyi Minisztérium államtitkára volt ezt nyilatkozta: „Az előtt kezdtünk el célpontokat bombázni a német szárazföldön, mielőtt a németek elkezdtek volna célpontokat bombázni a brit szárazföldön.” Na erről ennyit.
A lényeg az, hogy a bombázások hatására Kassel gyakorlatilag porrá égett, erre kitűnő alapot adtak a belváros zömét képező favázas házak is. A II. VH után a város újjáépítése lehetővé tette, hogy Kassel az egyik legjobban közlekedhető és a legzöldebb város legyen. A fentiekből következik, hogy a jelenleg a belvárosban található történelmi emlékek is újjáépítettek. A témában elolvasandó remekmű: Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd.
Maga a belváros viszonylag kicsi, igazából egy hosszabb gyalogos utcára és annak közvetlen környezetére korlátozódik. Itt két tér található: a Königsplatz ill. a Friedrichsplatz. Az előbbi akár Tatabányán is található lenne (elnézést a tatabányaiaktól), az utóbbi már ténylegesen egy tér hatását kelti. Itt található a Fridericianum, ami kastély kinézete ellenére eleve múzeumnak épült. Ettől nem messze van az Ottoneum, ahol jelenleg a természettudományi múzeum működik. A területen természetesen több templom is található, ezek zöme kifejezetten csúnya (ezeket nem is fényképeztem le). Ahogy haladunk a Fulda folyó felé, elénk bukkan a Grimm testvérek múzeuma. Róluk annyit érdemes most leírni, hogy tevékenységük jó része Kasselhez kapcsolódik. A folyó melletti parkok felett található a documenta halle (így, kisbetűvel), itt rendezik meg 5 évente a modern művészetek seregszemléjét (elsődleges céljuk az volt, hogy a Hitlerék által elfajzottnak nevezett művészeteket visszahozzák a köztudatba). Kassen nem hivatalos neve: Kassel, a documenta város. A belváros része még a Városháza, igen rosszul fényképezhető, mivel a homlokzata ÉNY irányú. Egyébként itt van az egyik vége a sétáló utcának. 
Nagyjából ennyi. Az igazi látnivalók ettől kijjebb találhatóak, de ezekre alább sorban rátérek.
(a szőnyegbombázásról a forrás: Wikipedia)

 a Városháza
 a Városháza
a Városháza
 a Fridericianum
a Fridericianum


a Friedrichsplatz
 az Ottoneum (a háttérben a Fridericianum)
az Ottoneum
 documenta halle
Rahmenbau - documenta 6
 Kulturhaus Dock 4

 a Grimm testvérek múzeuma
a Grimm testvérek múzeuma
 az Új Galéria (Neue Galerie)
 az Új Galéria (Neue Galerie)
az Új Galéria (Neue Galerie)
a Frühstückspavillon
 a Martinskirche
a Königsplatz
a Markthalle

- Bergpark Wilhelmshöhe:


Európában egyedülálló létesítménnyel állunk szembe. Ez a legnagyobb barokk park Európában, amely azonban gondosan követi az angol tájépítészet elképzeléseit. Ráadásul egy hegyoldalban, holott az ilyen jellegű parkok szinte kivétel nélkül sík területen épültek. Területe 2,4 km2. Georg Dehio (a jelenkori kulturális örökség védelmének doyenje) megjegyezte, ekkora léptékben barokk kertet nem alakítottak ki sehol.
1696-ban kezdődött a park kialakítása és foly vagy 150 éven keresztül. Az építtetők között megtaláljuk a tartománygrófokat és a választófejedelmeket is. 2013-ban az UNESCO felvette a világörökségi listára.
Amikor elkezdődött a park építése, először az un. kis Herkulest építették meg, ennek maradványa még most is látható. De később úgy döntöttek, hogy innen kb. 400 m-re felépítik a mostani (nagy) Herkulest, így a munkálatok egy időre leálltak. 1701-ben kezdődött meg a nagy kastély építése, míg a Herkules szobor (ill. annak talapzata)  1717-ben készült el. Megépítették a vízesés sort is alatta, de csak kb. 250 m hosszan, bár eredetileg a nagy kastélyig futott volna le. Ez soha sem készült el.
1786-tól jelentős felújítási és bővítési munkálatok kezdődtek: a Löwenburg (erről később), a Taufelbrücke (Pokol-híd), a Lac (a Kastély-tó), a Fontänenteich (a Szökőkút-tó), az Aquädukt (a római vízvezeték), a Steinhöfer Wasserfall (a Kő vízesés), ezek a legefontosabb elemek.
1806-ban érdekes politikai változás áll be a környéken, Napoleon serege megjelen a város mellet, majd ennek következtében a legfiatalabb testvére, Jerome Bonaparte lett az itt újonnan létrehozott Westfáliai Királyság uralkodója, egészen 1813-ig (Napoleon bukása). Ekkor I. Vilmos választófejedelem visszatért uralkodni. Fia, I. Frigyes Vilmos a porosz-osztrák háborúban az osztrákokkal szimpatizált és miután a poroszok győztek, bebörtönözték és ezzel a parképítés folyamata is lezárult (még megépítette az Új vízeséseket), valamint a Hesse Kassel dinasztia napjai is leáldoztak.
Még egy Napoleon vonatkozása van a helynek, III. Napoleon 1870-ben az itteni kastélyban raboskodott egy rövid ideig
Ez után császári nyaraló lett a kastéylból.
A XX. században már nem építettek itt semmit, viszont a tervszerű karbantartásra igen nagy figyelmet fordítottak.
Egy érdekesség: 1923-1927-ig autóversenyek, 1951-1954-ig motorversenyek voltak itt, de ezek szerint győzött a józan ész, mivel ilyenek azóta sincsenek!
Ha meg akarjuk látogatni a parkot, először is le kell parkolni valahol a kocsinkkal (gyalog igen messze van a belvárostól), szerencsére ezekből elég sok van. Először a kastélyig jutunk fel, itt kiállításokat tekinthetünk meg. De a lényeg a park. Ha megnézitek figyelmesen a képeket, itt minden mesterséges. Szó szerint irgalmatlan mennyiségű sziklát hoztak fel ide és abból építettek meg mindent (az hogy ez szép vagy se, mindenki döntse el). A vízeséseket, az útszegélyeket, a patakok mederbélelését, több tízezer tonna kő (vagy százezer?). Ahogy halad felfelé az ember, folyamatosan döbben le a látványtól, meg a belefeccölt munka mennyiségétől. Ráadásul a látványos dolgok csak minden év május 1-e után indulnak be, ezek a vízesések és a szökőkutak sora. Miután ezek üzemeltetése rengeteg vizet emészt fel, ezért hetente csak kétszer indítják be, szerdán és vasárnap (meg ünnepnapokon). A szükséges vizet tavakban tárolják. A legmagasabb ponton, a Herkules szobornál kezdik a nagy vízeséssel 14:30-kor. Ahogy szépen halad lefelé a víztömeg, sorra belép a többi vizes hely is. A Kő vízesés, a Pokol hídja, a vízesések és végén a nagy szökőkút. Mindenre hagynak időt, hogy a nép az egyik helyről elvándorolhasson a másikig! Ezt sajnos még nem láttam. Most is van víz a patakokban és a vízesésekbe, de ez szerintem csak kb 5 %-a lehet a nagy attrakciónak.
Injoy Bergpark Wilhelmshöhe!


Schloß Wilhelmshöhe
Schloß Wilhelmshöhe
Schloß Wilhelmshöhe
kilátás a kastély felől a városra
Szókratész pavilonja
Júnó temploma
a vízesések
a római vízvezeték, alatta a vízesések
a vízesések
a vízesések
az Aquädukt (római vízvezeték)
az Aquädukt (római vízvezeték)
vízesés az Aquädukt alatt
a vízesések

- 360 fokos körpanoráma. Kb úgy működik, mint a Street View. Szépen be lehet sétálni az egész parkot 306 fokos panorámák megtekintésével.

Höllenteich és a Neptungrotte
a Teufelbrücke
Teufelsbrücke
Höllenteich
Teufelsbrücke
Teufelsbrücke
Neptunbassin (Neptun medencéje)
a Nagy vízesés és a Herkules
Herkules
a Felseneck
patak az erdőben
a vízesések
Plutogrotte (Plutó barlangja)
Höllenteich
Großes Gewächshaus
Lac

- Bergpark Wilhelmshöhe, Löwenburg:


A löwenburgi beszámolót azért vettem külön, mert bár a Bergpark része, igen látványos, ezért sok képet készítettem róla, kár lett volna hozzákeverni a többihez.
1793 és 1801 között épült, alapvetően középkori mintára. Az volt a cél, hogy úgy tűnjön, mintha az alapító tartománygróf készíttette volna (aki a Hessen-Kassel dinasztiát is megalapította - IX. Vilmos tartománygróf). Később egyik leszármazottja, I Vilmos választófejedelem bízta meg Jussow-ot, aki az udvari építésze volt, hogy a várat ilyen formában alakítsa ki. Valódi várként soha nem szolgált, elsősorban az volt a cél, hogy jól érezzék itt magukan. Ehhez persze a csodálatos környezet is hozzájárul. Külsőleg úgy néz ki, mintha már több száz éves lenne, valódi műrom, de belül minden megtalálható, ami egy fejedelmi udvarhoz kell. Gazdag felszerelés, pompa. 
Több út is vezet ide, ezek közül van egy lépcsős feljáró is, eléggé fárasztó, ha már sokat gyalogolt az ember a parkban. Célszerűbb a térkép alapján valami lankásabb utat választani. Itt kivételesen vízszintesre legyalulták a terepet, bár maga a kastély egy peremen helyezkedik el, alapvetően egy sík mező veszi körül a többi 3 oldalán. Van itt versenypálya, zöldség és gyümölcskert, szőlő, nagy rét. 
A belső részt is meg lehet tekinteni, minden egész órában indul vezetés.





az egyik út a várhoz
  Löwenburg
  Löwenburg
  Löwenburg
 Löwenburg
  Löwenburg
  Löwenburg
  Löwenburg
  Löwenburg
  Löwenburg
 Löwenburg
kilátás a vár melleti teraszról

- az Orangerie:


Kasselben van egy nagyon szép kastély, aminek igen fura szerepet szántak az egykori gazdái. Az Orangerie kifejezéssel elég sok kastély vonatkozásában lehet találkozni, de ezek igazából (legalább is a legtöbb esetében) valamilyen módon inkább hasonlítanak egy pálmaházhoz, annál talán kissé úriasabb kivitelben, de nem kastélyhoz. Itt viszont azzal a ténnyel szembesülünk, hogy egy kastélyt látunk magunk előtt. A magyarázat az, hogy ezt a kastélyt alapvetően könnyed nyári szórakozások céljából építtették, erre utalnak a nagy egybenyitott termek, amit bálteremnek használtak. Télen viszont ide csoportosították be a cserepes virágokat és fákat a hatalmas parkból, tehát azért ilyen szerepe is volt. 
Maga a kastély 1702-ben készült el, francia barokk stílusban. Innen nyílik a kastélypark, ezt ma Karlsaue néven lehet megtalálni. Szokás szerint a tartománygrófok tevékenysége nyomán alakulgatott a kastély és a park is. A főépület után kb. 20 évvel Karl tartománygróf építtette fel azt a két épületet, amelyek a kastély két végénél állnak, de nem kapcsolódnak hozzá. Az egyik a márvány fürdő (ennek már akkor csodájára jártak), a másik oldalon a konyha részleg. Tervbe vették a három épület összekapcsolását 1-1 íves köztaggal, de ez nem valósult meg (ugyanezt a módszert viszont végigvitték a Wilhelmshöhe kastélynál, a két oldalsó tagot 1-1 íves taggal összekapcsolták a főépülettel). A jelenlegi Karlsaue park valószínűleg erről a tartománygrófról lett elnevezve, mivel igen tevékenyen részt vett a park kialakításában, mint megrendelő. 
1808-1813-ig, amíg a Wesztfáliai Királyság létezett, Jerome Bonaparte is tartózkodott itt több alkalommal.
A II. VH-ban a kastély súlyosan megsérült, kb 10 évig nem igazán nyúltak hozzá. Ekkor lépett bele a képbe Kassel nem hivatalos neve: a documenta város. Több alkalommal itt volt a documenta kiállítás egyik helyszíne. Jelenleg kulturális, de inkább tudományos kulturális hasznosítása jelentős, mivel - utalva Moritz tartománygróf csillagászatban tett tudományos munkáira - jelenleg fizikai kabinet, planetárium és egy kis csillagvizsgáló található itt. Persze aki nem akar éhen halni, annak van itt egy vendéglő és kávézó is, szép terasszal a kastély előtt.

 Marmorbad
 Marmorbad
az Orangerie
az Orangerie
az Orangerie
az Orangerie
az Orangerie
az Orangerie
az Orangerie
az Orangerie
az Orangerie
az Orangerie
az Orangerie
az Orangerie a Karlsaue felől
az Orangerie a Karlsaue felől

- Staatspark Karlsaue és egyéb parkok:


Szerintem most érkeztünk el Kassel legjobb részéhez, a parkokhoz! Mint említettem, Kassel Németország legzöldebb városa. Ennek sajnos az az egyik előzménye, hogy a II. VH-ban szinte porrá égették az egész várost, így az újjáépítésekor nagy figyelmet tudtak fordítani a parkok kialakítására. Ezek egy része már adott volt, így a Fulda partján elterülő
1./ Karlsaue:
alapjában ez a park Orangerie nevezetű kastély tartozéka (a kastélyról majd máskor). Közel 1,5 km2 területű, a kastélytól enyhén szétnyíló formában. Egy tervezett tájkép, amely zömmel barokk elemeket tartalmaz. Ha a kastély felől nézzük a parkot, akkor három tengely mentén van felfűzve a park. A kastély felől a baloldali csatorna a Hirschgräben, ez egy viszonylag magányos csatorna. A jobboldali a Küchengräben, ez a hosszabbik, megkerüli a a központi tavat (Aueteich), eléri a Blumeninsel Siebenberget, ezt minden oldalról körbefogja, és itt kerül kapcsolatba az Aueteichel is, tehát egy viszonylag komplikált vonalvezetésű csatorna és tó hálózatot alkot. A középső tengely, az ami sok mindent felfűz: egyenes vonalban húzódik a nyiladék végig a parkon, középen eléri az Aueteichet, áthalad a Schwaneninselen és a Blumeninselen. 
Maga a park eléggé hasonlít a budapesti Ligethez, csak lényegesen nagyobb (lemértem kocsival, közel 2 km a hossza) és lényegesen jobban karbantartott. szemét sehol, béke, nyugalom. Még saját birkacsordájuk is van. 
Az Orangerie-tól nyugatra terül el egy másik park, ez 
2./ a Kis-Fulda melletti park:
szerkezetileg teljesen más, mint a Karlsaue, egy modern park kialakításához hasonlít. Itt kapaszkodik fel a part a város szintjére. A pereméről nagyszerű kilátás van erre a parkra, valamint a Karlsaue-ra. Amikor ott voltam, éppen virágoztak a dísz cseresznyefák, a fű harsogó zöld, gyönyörű volt. Azt, hogy a Kis-Fulda nevű patak honnan jön, a térképek alapján nem tudtam kideríteni, de végül is nem igazán érdekes. 
Teljesen más a következő park típus.
3./ a Fuldaaue: ez a Fulda másik oldalán található, számos gyalogos híd vezet ide. Magával a Fulda két partjával majd később foglalkozunk (ez is megér egy misét). Ez az összes közül a legtermészetesebb parkforma. Ahogy elnézem az alakját, valószínűleg kavicsbányák működhettek itt korábban. A felhagyott tavak körül egy vízi paradicsomot alakítottak ki. Kocsival a másik oldalról is megközelíthető, van itt golfpálya, vendéglő, stb. A legérdekesebb az az, hogy noha valószínűleg sóderbánya gödrökről van szó, minden tó partján több plázsot is kialakítottak a fürdőzők részére (itt nem szennyezett a víz?). Érdekes a vizek színét is megnézni: amelyek kapcsolatban vannak a Fuldával, azok iszap-barna színűek, amelyek meg önálló bányagödrök, smaragd zöld színűek. 
Persze további parkok is találhatóak Kasselben, hogy csak a Bergpark Wilhelmshöhét említsem, de felteszek még 1 képet a Schönfeld parkról is.

     - Staatspark Karlsaue:

 az információs tábla
a Hirschgräben
a Hirschgräben
híd a Hirschgräben-en
még saját birkacsordájuk is van!
az Aueteich
az Aueteich
a Schwaneninsel
az Aueteich

     - Park a Kleine Fulda (kis Fulda) mentén:

 a Kleine Fulda
 a Kleine Fulda






     - Fuldaaue:









     - Bergpark Wilhemshöhe:


     - a Schönfeld park:


- Staatspark Karlsaue, Insel Siebenbergen - Blumeninsel:


Ez a hely az egyik legszebb, ahol Kasselben jártam. Amúgy a Staatspark Karlsaue része, de annyira egyedi, hogy külön fogok foglalkozni vele. A parknak az Orangerie-vel szembeni végében található. Nem tudom, hogy korábban a park tartott-e tovább, most eddig tart. A térképet megnézve látható, hogy a parkban hatalmas tavak találhatóak. ezekből bizony elég szép nagy mennyiségű földet kellett kitermelni. Ennek egy részét arra használták fel, hogy a teljesen vízzel körülölelt kis szigetre egy nagy dombot építsenek. Ez az 1800-as években történt. A sziget nevének egyik magyarázata, hogy hét "hegy" lett eredetileg kialakítva itt, de végül ezeket elbontották és lett egy nagyobb. A szomszédos Karlsaue lényegi részei 1832 és 1864 között alakultak ki. A Hofgarten (Palotakert) igazgatója, William Hentze, foglalkozott a Karlsaue-vel, így a Blumeninsellel is. Az angol tájépítészet szabályai szerint csinálták meg a szigetet, de a véleményem szerint azért van egy kis német szabályosság is benne: szinte tökéletesen négyzet alakú, a körbefutó utak szimmetrikusak, az ezeket összekötő lejtős utak szintén. A körbefutó utak több szinten helyezkednek el (3 szinten), ezek is szimmetrikusak. Ezzel együtt ez nem bántó, mivel a kertészeti részbe tényleg belevitték az angol stílust. Miután a hely klímája eléggé kedvező, a növények széles palettáját telepítették be. 
A sziget eredetileg csak kézi vontatású kis komppal volt megközelíthető, de ezt a II. VH-ban lebombázták. Most egy fehér hídon lehet bejutni, 3 Euró lefizetése mellett. Az első, ami a szemünkbe ötlik, az a sok madár. Majd ez után rögtön a sziget, ami most a tavaszi időben igen pompás volt. Virágoztak olyan dísz gyümölcsfák, amelyek virágai nyáron nem láthatóak. A virágok és fák arányát is jól eltalálták. Szinte szívfájdítóan tökéletes és szép (ilyet talán még sohasem írtam le). Ha valaki erre téved, ne hagyja ki!
A pávapárt egy Grimm mese után Jorindának és Joringelnek nevezték el (a Grimm testvérek egyébként szorosan kötődnek a városhoz, külön múzeumuk is van, de erről bővebben máshol).





a Blumeninsel
a Blumeninsel
a Blumeninsel
a Blumeninsel
a Blumeninsel
a Blumeninsel
a Blumeninsel
a Blumeninsel
a Blumeninsel
a Blumeninsel
a Blumeninsel
a Blumeninsel
a Blumeninsel
a Blumeninsel
a Blumeninsel
Jorinda és Joringel, a két páva

- a Botanikus kert:




Azt már korábban is megírtam, hogy ha egy botanikus kert van a közelemben (főleg ha a feleségem is velem van), akkor azt mindenek előtt megnézem. Itt is található egy kis botanikus kert, de ezt véletlenül megtalálni nem lehet, mivel eléggé el van dugva. Legjobb GPS-el eljutni ide. Én is csak akkor fedeztem fel, amikor vettem egy nagyon részletes Kassel térképet. Viszont van egy igen nagy előnye, ingyenes. Most még alig néhány tavaszi virág volt látható, meg a dísz gyümölcsfák virágoztak (ezt például nyáron nem látni, tehát érdemes néha tavasszal is felkeresni ilyen helyeket!). Most nyitva volt a kaktusz ház is (állítólag nem mindig van nyitva). Szerintem, ha valakinek bele fér az idejébe, nézze meg, de nem tartozik a jelentősebb botanikus kertek közé.

 az információs tábla


a kaktusz ház
a kaktusz ház






-  a Schönfeld kastély:

A tér másik oldalán áll a Schönfeld kastély egy kisebb meredély szélén, igen szép kilátással. Alatta van a Schönfeld park (Kassel Németország legzöldebb városa), tóval, gyönyörű növényzettel, sétányokkal. Ahhoz képest, hogy milyen kicsi a kastély, igen változatos története van.
Miután igen szép helyen fekszik (és akkor még a város valószínűleg még nem tartott idáig), jól választottak helyet egy pihenőkastélynak. 1777-ben épült Nikolaus Heinrich Schönfeld részére. A tulajdonosokat nem érdemes egyenként felsorolni, voltak közöttük tartománygrófok, a Hessen-Kassel dinasztia választófejedelmei, a Porosz Birodalom (itt is volt ide oda csatolása a területnek), bankár, tartozott a rövid életű Westfáliai Királysághoz (Jerome Bonaparte), stb. stb. Volt olyan év, hogy kétszer is váltott tulajdonost. A Grimm testvérek is jártak itt töbször. Végül 1906-ban Kassel város megvásárolta és a köz részére nyilvánossá tette. A Nagy Háborúban (I. VH.) volt katonai kórház és börtön is. A háború után étterem nyílt benn. A II. VH-ban megsérült, de ezt helyreállították. Jelenleg is étterem működik benne: "Restaurant Park Schönfeld" és egy Klub is található itt.

 a Schönfeld kastély
 szobor a Schönfeld kastély előtt
 a Schönfeld kastély
 a Schönfeld kastély
a Schönfeld kastély

- A Fulda partján:




Ahogy tőlünk nyugatabbra már tapasztaltam, nem gátak közé szorítják a folyókat, hanem duzzasztóművekkel, tározókkal szabályozzák a folyók szintjét. Persze ez a megoldás sem jó hatalmas áradások esetében, de normál üzemmódban nagyon közel lehet hozni a vizet az emberekhez (pld Mariborban fél méterrel az alsó rakpart alatt folyik a víz). A folyamatos vízszint szabályozással egy folyamatos, kellemes állapotot lehet fenntartani, ami egy vízközeli állapotot jelent. Az is fontos, hogy még a városközpontban is szinte mindenhol ki lehet jutni a folyóhoz, csak néhol vannak olyan házak, amelyek a vízparton épültek. Arról meg nem is beszélve, hogy több gyalogos és kerékpáros híd van, mint közúti. Ahogy elhagyjuk a belvárost, azonnal kizöldül a part. Séta és kerékpár utak haladnak a part mentén, elszórva kellemes kertvendéglőkkel (azonos árakon, mint a normál vendéglők!). Itt kapott helyet Kassel szabadtéri strandja is, kiegészülve egy nemrég átadott fedett uszodával. Főleg Kasseltől délre egy pihenő paradicsom a Fulda partja, itt találhatóak a korábban már megemlített parkok zöme is. Kasseltől északra is folyamatosan hozzá lehet férni a folyóhoz, ott látszik igazán a gátrendszer, kb. 5-6 kilométerenként van egy duzzasztómű. Ezeknél zsilip is van a hajók átemeléséhez. Kasseltől délre hatalmas parkok, csónakházak, malmok szegélyezik a folyót. Tényleg paradicsomi állapotok találhatóak a folyó partján, a jó levegőről nem is beszélve.

a Fulda Kassel-nél
a Fulda Kassel-nél
a Fulda Kassel-nél
a Fulda Kassel-nél, gyalogos híd
a Fulda Kassel-nél
a Fulda
a Rondella
gyalogos híd a Fuldán
a Fulda Kassel-nél
alkony a Fulda felett
este felé a Fuldánál
Auebad
Auebad
Auebad
Auebad
a Fulda Kassel-nél
a Fulda Kassel-nél
kerékpár út a Fulda partján
gyalogos híd a Fulda felett

Ha tetszett, vagy hasznos volt a bejegyzés, kérlek jelöld meg a g+1-et (alul található)! Köszönöm!
Vissza a főoldalra (katalógus)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése